Víziváros

Az érseki Víziváros társadalmi összetételét elsősorban az itt lévő egyházi intézmények és a hozzájuk tartozó iskolák határozták meg. A népesség nagy részét papok alkották, akik az érsekséghez és a káptalanhoz tartoztak. Ugyancsak itt laktak a prímási és káptalani hivatalok tisztjei, tisztviselői is. A vármegyei hivatalnokréteg egy része is a Vízivárosba költözött. Az itt élő iparosok többségét az érsekség foglalkoztatta. A pékek, szakácsok, szabók, szűcsök, csizmadiák és tímárok a papi személyzetet szolgálták.
Az 1800-as évektől olyan épületekkel kezdődött meg Esztergom kisvárosi képének kialakulása, mint a Központi kávéház, Fürdő szálló és a Bibliotéka.
1914-ben létesült a Kis-Duna sétány, és 1930-ban nyitotta meg kapuját a szenttamási forrásokra épült városi strandfürdő.